Jelen van a dolgok, emberek, helyek nevesítésében s jelen van e jegyzetben is.
Kisváros, egy a sok közül, ahol már nagyjából minden, ami a mindennapokhoz kell, megvan, ám még nem éri el azt a méretet sem lélekszám, sem kiterjedés tekintetében, amely a személyes kapcsolatok hálójának szövését és az ismertté válás különböző módjait fékezhetné. Aki egy ilyen településen bármit is tett, - hogy jót, rosszat, az mindegy, - előbb-utóbb óhatatlanul beíródik a helyi köztudatba. Kivált az örökös izgágák, zömük visszafogottabb kulturális igényű, ám a helyi szellemi élvonal peremébe kapaszkodó átlagpolgár, aki általában igen hamar pártot választ, a legtutibbat, ahol azután rémséges szárnycsapkodással vétetvén észre magát, akár rangot, közigazgatási pozíciót is szerezhet. Ez időtől pedig véleménye is van. Mindenről, hiszen érzi az elvárást, a társadalmi megbízatás által rátestált felelősséget, melynek birtoklása egyre inkább növeszti azt az önbizalmat, mely a kezdetekkor még akár az iskolázottság, akár az általa homályos, értelmezhetetlen fogalomként kezelt "általános műveltség" hiánya okán jelentősen háttérbe szorult.
Mindennapi dolgokban még csak elboldogul, egyszintű rációkezelő-automatája megsúgja neki, kell-e vízelvezető árok ide, kell-e játszótér oda és emelhető-e minden évben minden közműdíj, vele az övé is.
Közben pedig meg kell őrizni a hovatartozás egyértelmű jelzőrendszerét még akkor is, ha a helyi és az országos politikai értékek nem egészen fedik egymást. Beszélgetni kell, figyelni, egyezkedni, simulni hol ide, hol oda, ahogy a helyzet megkívánja. Betéve tudni és minél gyakrabban puffogtatni azokat a kimondottan az alsó, iskolázatlan népréteg számára kitalált politikai közhelyeket, melyek mentén a túlélés a legkevésbé kockázatos.
A legújabb kori divatszakma, az utcanév-átnevezés kínál mostanában pazar lehetőségeket az életvitelszerűen csúszó-mászó kistelepülési munkás-kádereknek. Az éles szemű és elegendően tompa agyú frontharcos hamar talál magának dicső tettekre indító utca-, vagy tér-nevet és lihegheti elpárásult szemmel, akár azt is, amit épp a napokban volt alkalmam olvasni:
Károlyi utca. Elég szégyen, hogy itt még ilyen van.
A Századvég szerint ők a biztos szavazóknak az a 40%-a.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése