Többet ésszel, mint lelkésszel.

Már az apja is lelkész volt, református, ez lehetett az oka, hogy ő is ezt a kanyargós, lelkekben, magánéletekben és magán-perselyekben kutakodó mesterséget választotta és ült bele a székelymentőként elhíresült, olykor nehezen értelmezhető kanyarokban bővelkedő életpályájú Németh Géza székébe. Fiatal, lendületes, tréfálkozós, ételt-italt kedvelő társasági emberként könyökölte be magát a rendszerváltás utáni közéletbe, élvezve a református papok dogmáktól, tiltásoktól mentes életét, három gyerek, kocsi, kényelmes, tágas szolgálati lakással, melynek éke a könyvtárszoba volt, s tán most is az, tekintélyes, aranybetűs, vaskos,  mély-barna könyvekkel az alsó sorokban, föntebb az apraja.

Lehetett valami dolga az előző "Regnum Marianum"-mal, mert túl gyors és látványos külsőségekkel, akkor merésznek tűnő elköteleződésekkel súlyosbítottnak tűnt ez az átállás. Illegalitásból előtörő forradalmár a megbízható békepapból, aki épp most hagyta el a Hazafias Népfront által számára kijelölt utat s keresi a boldogulást bátor liberálisként az SZDSZ-ben, a Mérleg utcai fiúkat segítve a hitéleti megújulás kezelésében.

Azután eltűnt, hogy a választásokra újult lelkesedéssel, bárha megfogalmazott ideológiákat, elérhető programokat nem is, de önmagát annál kitörőbb akarattal ajánlva tolt volna félre ismét mindenkit egy új kor új zászlajának durva nyelével.
Nem sikerült, s ebben nekem volt dolgom. Most is azt mondom, megérte, ám már akkor tudni lehetett, a dolog nem marad annyiban.

Húsz éves évfordulóhoz érkezett a lelkész, ennyi idő telt el, mióta a magyar külpolitika tartó oszlopa, Németh Zsolt szülő atyjának helyébe lépett, és ekkor már bent jártunk  a 2000-es évek elejében. 

Nagy nap ez egy jól prosperáló, hit-és közösségi életében egyaránt rendezett gyülekezet életében, merthogy amire a mennybéli elhívatta, a feladatnak remekül helyt állt, s gyanítom ma sincs másképp. 
Ünnepi isten tisztelet, ilyenkor nem csak a bérletesek, de a város fontos emberei, a pénztárgép kódját ismerők, meg az egyéb, sose lehet tudni - típusú kapcsolatok prezentánsai is hivatalosak, ám az igazán kiemelt szerepet a meghívott sztárvendég kapta. Hinnéd, ha nem, ezúttal a választás id. Hegedűs Gézára esett, aki nem csak, hogy eljött, de csalódást sem okozott az eddigre csendben megjobbosodott lelki pásztornak s a néhány tucatnyi túlélésre berendezkedett, a friss gyepért a letarolt rétet elhagyni vágyó követőjének.
A beszédekből csak egy-két, a liberális médiát átkozó emlék-foszlány maradt, majd a gyülekezet lelki pásztorának ezt követő visszaemlékező "tószt"-jából a felém irányított mondat-részlet, amely valahogy így hangzott ott, akkor:  "...és említsük még meg az egyszerű Kürti Miklóst,..."

Azóta párszor összefutottunk. Második megházasodása alkalmával is hivatalos lettem, vendégként ugyan, igaz, azzal a kiegészítéssel, hogy zongorát feltétlenül hozzak magammal. Ugyan, miért ne,  tipikus virtuális egyház adó, van ilyen, majd meglátom, kamatozik-e mikor és mennyit.