Hajnali zúzmara - építési törmelékkel.

Pihen az erdő, a munkások is eltűntek az óriási, sárdagasztó gépeikkel, csak a frissen fűrészelt csonkok, szétdobált gallyak jelzik ittjártukat, meg a buckássá fagyott sétaút, ami újabb kihívás a megrögzött hegyi utazóknak. Végre fagy. Ettől aztán újra járható az erdő, megmozdulnak  a dacosan ropogó csontok, kezdődik újra az egyensúlyozás a levegővétel és a csillapíthatatlan beszélhetnék egyensúlyát eldöntendő, miközben diadaltudat áraszt el egy-egy végigfecsegett erős kaptató ormáról visszatekintvén.

Tegnap még itt mindent zúzmara fedett, mára csak foltok, de azok szemrevaló, üde-fehér kis elevenségek a lassan világosodó szürkés hajnalban.

Mára új színfolt jelent meg, egy jókora sitthegy, vegyítve szín-és forma-gazdag háztartási hulladékkal, mindez akkora mennyiségben, hogy azt  csak egy -  errefelé szintúgy nem kívánatos - géperejű járművel hozhatták fel.
Próbára teszi a látvány a karácsony idején átmenetileg olvadt állapotban lévő beleérző-képességemet. Nincs magyarázat. Emberi léptékkel értelmezhetetlenek a lehetséges mozgatórúgók, legalábbis itt, mifelénk. (Leszámítva a főutcát, amely a kórház által ide vonzott látogatók s néhány itt lakó, "erősen alternatív állampolgári tömörülés" keze által folyamatosan szennyezett.),

Hajnalban, fel a hegynek...

A tetthely:

Itt -ott maradt  egy kis zúzmara.

Azért az erdő szép, még így is és ha a hó, ami most lassan körbe fehérít mindent, meg is marad, holnap ismét fotózgatok párat, csak úgy, a magam örömére.

Sűrűsödnek az események.

Vajon hányan emlékeznek ismerőseim közül erre a régóta tetszhalott blogra?! Jó pár éve indítottam azzal a feltett szándékkal, hogy a már meglévő ide-, vagy oda elkötelezett sajtótermékek mellé nem árt, ha beáll egy őszinte véleményblog is, színtévesztőket elsegíteni a fekete és a fehér közti árnyalatok időbeni felismerésében. Később beköltözött az oldal az ígéretesen induló, majd szép csendben, elegendő számú és értékű publicisztika híján elhalkult onlájn Törökbálinti Újság egy eldugott zugába, amely lap azután a szexlapkiadóból média-nagyhatalommá lett Fidesz-közeli "úrhölgy" ostorpattogtatásaitól megijedve a párbeszéd kapuit is bezárta a köz iránt érdeklődők előtt.
Most nincs semmi.
Pontosabban, ami van, az alig több, mint a semmi. Jobbról ömlenek a sajátos kapcsolati környezetben, gazdag mecenatúrával ébren tartott, ú.n. 'bedobós' kiadványok, melyek azon túl, hogy a klientúra anyagi jólétét hivatottak - közpénzből - karban tartani, tényfeltárásra, oknyomozásra aligha alkalmasak, hát igen, tőlük ez brutusi cselekedet is lenne.
Kulturális közélet, az azért van. Színes, a teljes korosztályi palettát felölelő, színház-kultúrát, esztétikát, lelki élményt adó, meg fizikai állapotot frissítő program-kavalkád, mely jószerivel egy helyre összpontosul, abba az épületkomplexumba, amely a nemrég épült katolikus parókia mozdulatlan, néma épületével szemben áll.

Ádvent. Felpörögnek a dátumhoz kötődő események. Kiskarácsony, koncertek, vásárok, és azt gondolom, a szezon zárásaként számíthatunk még egy lélek-emelő Újévi Koncertre is.
Két napja, nyolcadikán kívül-belül zsongott a ház. Több, alig követhető tempóval egymásba torlódó esemény halmazává vált az időben rövid, de történéseiben gazdag program-sor, amely, ha jól emlékszem, már a tizedik a kezdetek óta.

Szerettem a régieket, a Falumúzeum előtti kis téren, ám, ha lassan is, de megszoktam ezt a nagy, plázás nyüzsgést is úgy, ahogy.

Néhány kép az eseményről, aki ott volt, annak emlék, aki nem, annak csalogató.