Sűrűsödnek az események.

Vajon hányan emlékeznek ismerőseim közül erre a régóta tetszhalott blogra?! Jó pár éve indítottam azzal a feltett szándékkal, hogy a már meglévő ide-, vagy oda elkötelezett sajtótermékek mellé nem árt, ha beáll egy őszinte véleményblog is, színtévesztőket elsegíteni a fekete és a fehér közti árnyalatok időbeni felismerésében. Később beköltözött az oldal az ígéretesen induló, majd szép csendben, elegendő számú és értékű publicisztika híján elhalkult onlájn Törökbálinti Újság egy eldugott zugába, amely lap azután a szexlapkiadóból média-nagyhatalommá lett Fidesz-közeli "úrhölgy" ostorpattogtatásaitól megijedve a párbeszéd kapuit is bezárta a köz iránt érdeklődők előtt.
Most nincs semmi.
Pontosabban, ami van, az alig több, mint a semmi. Jobbról ömlenek a sajátos kapcsolati környezetben, gazdag mecenatúrával ébren tartott, ú.n. 'bedobós' kiadványok, melyek azon túl, hogy a klientúra anyagi jólétét hivatottak - közpénzből - karban tartani, tényfeltárásra, oknyomozásra aligha alkalmasak, hát igen, tőlük ez brutusi cselekedet is lenne.
Kulturális közélet, az azért van. Színes, a teljes korosztályi palettát felölelő, színház-kultúrát, esztétikát, lelki élményt adó, meg fizikai állapotot frissítő program-kavalkád, mely jószerivel egy helyre összpontosul, abba az épületkomplexumba, amely a nemrég épült katolikus parókia mozdulatlan, néma épületével szemben áll.

Ádvent. Felpörögnek a dátumhoz kötődő események. Kiskarácsony, koncertek, vásárok, és azt gondolom, a szezon zárásaként számíthatunk még egy lélek-emelő Újévi Koncertre is.
Két napja, nyolcadikán kívül-belül zsongott a ház. Több, alig követhető tempóval egymásba torlódó esemény halmazává vált az időben rövid, de történéseiben gazdag program-sor, amely, ha jól emlékszem, már a tizedik a kezdetek óta.

Szerettem a régieket, a Falumúzeum előtti kis téren, ám, ha lassan is, de megszoktam ezt a nagy, plázás nyüzsgést is úgy, ahogy.

Néhány kép az eseményről, aki ott volt, annak emlék, aki nem, annak csalogató.