Látogatásom a vérből és vizelésből élők között.

"Igyekezzünk minél korábban menni, mert mindig sokan vannak és sorszámot kell tépni."
Feleség, persze, naná, hogy.

Ezen intelmek kíséretében indultunk át a Szanatóriumba, ahová a címben némi szabadossággal körülírt orvosi beavatkozás okán voltam hivatalos. Anya, miután látta, hogy meg innen már nem léphetek, ott hagyott. Nyitás hétkor, esik, terasz, ilyesmi csak odébb, de ekkora távolság már a sorszámszerzés esélyeit gyengíti.

Pontosak, kedves "Jó reggelt"-tel fogad az ajtót nyitó nővér, gyors vetkőzés, az első már mehet is be. Viszonylag kevesen vagyunk talán, ha nyolcan, a sorszám szerepe ilyenkor jócskán visszaesik, azért szedek, meg viccelődöm az utánam jövővel, mondván, lehet válogatni is. Sikerült, mosoly van. Eddig jó.
És alig húsz perces, csoportos szótlanságba rendezett várakozás után:

Én Jövök.
 Ruganyosan, kipróbált, ám innen, belülről soha nem ellenőrzött hatékonysági rátájú magabiztossággal, a bátrak sugárzó, mosolygós tekintetével arcomon lépek be. Köszönünk. Harmincas éveiben járó, magas, kellemes hangú és modorú hölgy - orvos, nővér, nem tudni, - ültet le a csöppnyi szoba közepén kerekedő fonott karfás vérpadra, jobb karomon már védtelenül tátong az érfal, s ő döf. Nem kérdez, nem beszél,  már érzem, ahogy lassan elszivárog belőlem az erő, szemeim előtt összeszaladnak a félköríves, mázolt-fehér szárnyas ablak részletei, mikor hallom: "Ezt öt percig tartsa rajta, aztán öltözhet."
Nem is éreztem semmit, hihetetlen. És milyen kedves volt, jövök máskor is, majd kitalálok valamit, a jogsi az most egy darabig megint oké, bár megy össze ez az idődarab, már csak három év, aztán..... És aztán?!
Bánja a fene.
A kis pohárka, a citromsárga tesztanyaggal sem égeti már a kezem, átvették, fölcímkézték. Kínos tartogatni, még, ha mindenki szorongat egyet ezen a vér-vesztőhelyen,akkor is. Nincs választás,benne van a táncrendben.
Odakint egyre esik, hangosan zubog a vízelnyelő rácsa alatt, ahogy az olvadó hóval együtt távozik, hogy újabb tiszteletkört tegyen földön, égen, levegőben.

Alig fejmagasságban tábla leng: Vigyázz, lépcső. Hasznos információ, szabadulásom keltette jókedvem ezt is hasznosítja, agyamban kattognak a kerekek, csak hazáig el ne felejtsem megrajzolni: