Lassan öt éve annak, hogy egy sajátos körülmények közt végrehajtott önkormányzati ingatlanértékesítés áldozatául esett a törökbálinti Rácz-zug. Ez a meglehetősen nagy kiterjedésű terület, bár elhanyagoltnak és gazdátlannak tűnt, több száz meggy-, őszi - és sárgabarackfának volt otthona. Az új tulajdonos (vagy tulajdonos-jelölt, nem tudom...) példátlan buzgalommal látott neki a hatalmas, és még javarészt termőképes földterület letarolásának. Szívszorító látvány volt a végtelen sorokban kidöntött élőfa látványa. A helyi közvéleményt nem nagyon mozgatta meg az eset, de a mintegy száz képből álló fotósorozat sem, s mára az is tény, hogy említésre méltó esemény, mint építkezés a katasztrófa-sújtotta övezetben nem történt. Talán még ez a gyönyörű masina is ott áll, s várja a jótékony elmúlást, ki tudja meddig.
UTÓSZÓ,
mely egyben bevezetője is egy remélt folytatásnak:
Mementó.
Ezt a fogalmat is sikerült összezsugorítanunk nekünk, derék helybélieknek. Úgy esett, hogy a provincia kiskáderei pár esztendeje, levetvén eredendő gátlásaikat, kiötölték, hogy önnön nagyságukat az erre a célra megkevert (nem elég) gyors-kötő betonba nyomnák ami által - bár eredeti céljuk sikeressége erősen bizonytalan, kiváló humorforrásként vonultak be a településen rejtőzködő életmódot folytató, elméjében, tréfálkozásra való hajlandóságában nem károsodott humán értelmiség társasági beszédjeibe. Ideje volna felkeresnem a kegyhelyet, ám erről majd legközelébb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése